Szerző: Holoubek Noémi

Ne felejtsük el, hogy nem minden gyerek egyforma! Mi van azokkal a gyerekekkel, akik nincsenek “csak úgy el”? Akiknek öt percenként valami újat kell kitalálni születésüktől fogva, mert arra van igényük? Például az én lányomat egy hetes korában sem lehetett a kanapén hagyni, mert a lábával hajtotta magát és egy métert is arrébb tudott fészkelődni. A védőnő mikor először jött, azt mondta, ilyet még sosem látott, hasról a hátára fordult az alig több mint egy hetes gyerekem. Az én lányom öt és fél hónaposan került először a bébikompba. Természetesen max. öt percre, tovább úgyse nagyon érdekelte volna. Hét hónaposan kezdett mászni, állni, bútorokba kapaszkodva járni, és soha többé eszembe sem jutott a bébikomp. Ki tudta elégiteni az igényeit. Ott volt mindenhol. Nyolc hónaposan egyik kezével kapaszkodott a konyhaszekrény ajtajába vagy a fiókjába, a másikkal meg pakolt. Kilenc hónaposan indult el önállóan. Tizenegy hónaposan nemhogy stabilan járt, de szaladt, alig lehetett utolérni. Most négyéves, nagycsoportos óvodás, mert két évesen kezdett oviba járni és semmivel sincs és nem is volt elmaradva az egy évvel idősebb gyerekektől.
Az én véleményem az, hogy a gyerekeink igénye szerint kell csinálni a dolgokat, ésszerűen és mindent mértékkel.